JÓ TUDNI! Véradáskor az is kiderül, milyen vércsoporthoz tartozunk. Az alábbi táblázatból kiderül, ki kinek adhat és ki kitől kaphat szükség esetén vért.

Az orvostudomány többféle vércsoportrendszert ismer, különösen nagy jelentősége azonban a Karl Landsteiner nevéhez fűződő ABO- és az Rh-rendszernek van.

 

 

ABO-rendszer

A vércsoporttulajdonságok az érett, sejtmag nélküli vörösvérsejtek felületén lévő antigéneken alapulnak; a több száz ismert antigén közül vérátömlesztés szempontjából mindössze kettő jelentős: az A és a B jelű. Az A-vércsoport azt jelzi, hogy a vörösvérsejten A-antigén van, a vérplazmában viszont anti-B ellenanyagok vannak. B vércsoportnál ennek épp a fordítottja igaz: a vörösvérsejteken B antigének, a plazmában anti-A ellenanyagok vannak jelen. Az AB típusnál mindkét antigén megtalálható, a vérplazmában semelyik ellenanyag nem mutatható ki, a O-s vércsoportúaknak viszont semmilyen antigénjük nincs, ugyanakkor anti-A és anti-B ellenanyaggal rendelkeznek.

 

Azonos típusú antitestek és antigének találkozásakor (pl. ha a B-vércsoportú vér B antigénje találkozik az A-vércsoportú plazma anti-B ellenanyagával), laboratóriumi körülmények között a vörösvértestek kicsapódnak, összecsomósodnak, agglutinálódnak. Ugyanez a találkozás egy beteg vérében a beadott vörösvérsejtek rövid időn belüli széteséséhez, hemolíziséhez vezet. Így, ha valakinek a sajátjának nem megfelelő vércsoportú vért adnak, akkor pár percen belül akár halálos kimenetelű reakció is felléphet a kétféle vér találkozása nyomán. Ezért a rászorulóknak legmegfelelőbb, ha csoportazonos vért kapnak, de más lehetőség is van, a lényeg, hogy ne olyan vért kapjon, amelynek antitestjei megtalálhatók az ő vérében. Így A-s és B-s vércsoport nem keveredhet, az AB vércsoportú ember azonban elvileg bárkitől kaphat vért, hiszen nincsenek antitestjei. A O-s vércsoportúak vészhelyzet esetén bárkinek adhatnak vért, mert nem létező antigénjeik nem váltanak ki védekező reakciót a befogadó szervezetben, ők viszont csak O-s vércsoportú vért kaphatnak. A helyzetet bonyolítja még az Rh-faktor is amit nem szabad figyelemen kívül hagyni.

 

Rh rendszer

 

Az Rh-rendszert a már említett Karl Landsteiner és Alexander S. Wiener fedezte fel 1940-41-ben, és Macacus rhesus majmok vérében mutatták ki először, innen az Rh jelölés. Csak később derült ki, hogy az állati és az emberi antitestek, amelyekkel az antigén kimutatásokat végezték nem azonosak, de a vércsoport-rendszer elnevezésén már nem változtattak. Az ember vérében az Rh-pozitivitásért ill. negativitásért felelős antigén a D jelölést viseli. Ez az antigén vagy jelen van (Rh+), vagy nincs (Rh-). Az Rh+ domináns mendeli tulajdonság, azaz valaki csak úgy lehet Rh-, ha mindkét szülőtől olyan gént örököl (ettől még persze mindkét szülő lehet Rh+, ha heterozigóták). Az Rh- vérben természetes körülmények között nincsenek jelen antitestek, így a legtöbb esetben a vérátömlesztésnél nem kellene azonnali súlyos szövődményre számítani, amennyiben Rh- betegek Rh+ vért kap. Azonban ez a bizonyos D antigén erős immunogén, ami azt jelenti, hogy Rh- személy vérébe kerülve nagy a valószínűsége, hogy az anti-D ellenanyagot fog termelni, s ez az ellenanyag egy következő vérátömlesztés alkalmával már tönkreteszi a bekerülő Rh+ vörösvérsejteket. Ezért nem szabad Rh- személynek Rh+ vért adni. További probléma jelentkezhet, amennyiben egy Rh- nő Rh+ magzattal terhes, ugyanis ilyenkor is anti-D ellenanyag keletkezhet, mely a méhlepényen átjutva károsíthatja a magzat vörösvérsejtjeit. Erre a problémára ma már hatékony módszer áll rendelkezésre, amellyel a magzati károsodás megelőzhető.

 

A magyarok vércsoport-megoszlása hozzávetőlegesen: A 40%; B 20%; 0 30%; AB 10%, ezen belül az Rh pozitív 85%, az Rh negatív 15%.