Tennivalók a kertben - Február

Még mielőtt bármit elkezdenénk, vegyük számba az előző évi sikereinket és kudarcainkat, fussuk át a szakkönyveinket és készítsünk vetéstervet, osszuk be, mit hova ültetünk. Úgy osszuk be, hogy egész évben kerüljön friss zöldség az asztalra. Én csak vázlatokban foglalom össze a havi teendőket, mert egy cikksorozat is kevés lenne minden praktika és ötlet megosztására.

Mivel az otthoni termesztéssel épp azt szeretnénk elérni, hogy vegyszermentes, egészséges, "bio" zöldséget tegyünk le az asztalra, ajánlom beszerzésre Gertrud Franck: Öngyógyító kiskert (letölthető az újabb és a régebbi kiadás is) című könyvét, mivel ebben azt foglalja össze a szerző, hogy milyen növényt hova és mi mellé ültessünk, illetve hogy az egyes ágyások közötti részt különféle gyógy- és fűszernövényekkel gazdagítsuk, melyek elűzik a kártevőket, vagy épp egymás növekedésére jótékonyan hatnak, sőt, egyes esetekben még az ízüket is jótékonyan befolyásolja.

Tehát teendőink e hónapra:

Ha be tudunk szerezni istállótrágyát, a kertünk legmelegebb részébe készítsünk melegágyat, esetleg fóliasátrat a melegkedvelő növények palántáinak. Először a zellert, a karfiolt és a korai salátát vetjük, majd a paprika -és paradicsommagokat. Vessünk továbbá karalábét, retket, petrezselymet és sárgarépát ide, melyeket ezután folyamatosan fogyaszthatunk. Korai, már áprilisban szedhető retekfajta például a Saxa, sárgarépából pedig jó fajta pl. Nantes és a Delicia. Ha már nem fagyos a föld, akkor kerülhetnek a kiskertbe a gyökérzöldségek, a borsó, a mák, a spenót, a hagyma és a korai fokhagyma. Február végén előcsíráztatjuk a burgonyát, hogy márciusban minél hamarabb a földbe kerülhessen.

A virágoskertet gereblyézzük át, a füvet és az ágyásokat tisztítsuk ki, mert hamarosan kibújnak az első, korai virágok. Trágyázzunk érett komposzttal vagy istállótrágyával. Ha még hideg az idő, az érzékenyebb évelőkön hagyjuk rajta a takarót, és egyenlőre várjunk a kényesebb bokrok, például a rózsa és a rodendron kitakarításával is, ezekre majd márciusban kerül sor. Ellenőrizzük a gumós virágok, mint a kardvirág és a georgina hagymáit, hogy átteleltek -e. A szobanövényeink is több gondozást igényelnek ilyenkor, szedjük le a száraz leveleket, permetezzük őket tiszta vízzel, s az öntözővizükbe már tegyünk tápanyagot is a dobozán feltüntetett arányok figyelembevételével.

Tennivalók a kertben - Március

Ha februárban nem kerültek a földbe a korai fajták magvai, márciusban feltétlenül vessük el a gyökérzöldségeket. Állandó helyére vessük a borsót, a spenótot, a retket és a póréhagymát. Retekből és spenótból egyszerre keveset vetünk, majd két hét múlva megismételjük a vetést, hogy fokozatosan érjenek. A talajt vetés előtt legalább 10 nappal előbb készítsük elő: négyzetméterenként 5 kg érett komposztot adagoljunk, s közben a földieperről se feledkezzünk meg. A burgonya ültetéséről, s egyéb korai fajtákról a Vetés című cikkben írtunk. A februárban fóliasátorba vetett paprika -, paradicsompalántákat ritkítsuk, hogy jobban fejlődjenek. Ide már elvethetjük az uborkát (ajánlatos előcsíráztatni), szaporítóládában, homokba vagy fűrészporba, 3 cm. tő-és sortávolságra, kb. egy cm mélyre, laposan fektetve.

Megtisztítjuk az évelő virágok ágyasát, eltávolítjuk az elszáradt részeket. A virágoskertben kitakarjuk a rózsákat, majd két hét múlva metsszük őket. Trágyát szórunk a tövükbe s bekapáljuk. Az évelő virágainkból kialakíthatunk szabályos vagy szabálytalan virágágyat, színek, magasság vagy virágzási idő szerint, hogy egész évben legyen nyíló virágunk.

Óriás növésű az évelők között a mákkóró és a medvetalp, valamint az őszirózsa, a szarkaláb, az aranyvessző, a kúpvirág (van rövidebb szárú változata is) és az évelő napraforgó. Középmagas évelő a lángvirág, az imola, a margaréta, a csillagfürt, a kokárdavirág. A liliomokat is ebben a hónapban ültetjük át.

A szokványos fajok nagy részét 10 cm mélyre helyezzük a talajba, de a tigrisliliomot ennek a duplájába kell tenni. A szobanövényeket is márciusban a legjobb átültetni.

Tennivalók a kertben - Április

A virágoskertben megmetsszük a fás szárúak tél alatt elfagyott ágait az egészséges részekig.

Az évelő virágokat és sziklakerti pozsgásokat tőosztással szaporítjuk, hogy ne legyenek összezsúfolva és a telet esetleg át nem vészelők helye se maradjon kopár.

Osztjuk, majd előhajtatjuk a virágok gumóit, s többek közt a kardvirágot is az ágyásába ültetjük.

Ha van rá lehetőség, savanyú kémhatású talajba kerüljenek a hangafélékhez tartozó virágok, például a havasszépe (másképp hangarózsa, havasi rózsa). A frissen elültetett rózsákat metsszük, majd földdel takarjuk. Ültessünk rügyezés előtt álló fenyőféléket és örökzöld loblevelűeket, s liliomfát is érdemes, mert pompás, hatalmas virágaival, melyeket a levelei megjelenése előtt bont ki, minden kert egyik legszebb tavaszi dísze lehet. 

Zöldségeskertünkről se feledkezzünk meg. Április elején már átmelegedett annyira a talaj, hogy kiültethetjük a melegágyból a szabad földbe a káposztaféléket, de csak olyan mélyre, mint ahogy eddig voltak, ellenkező esetben a fejek nagyon megnyúlnának. A növekedés alatt a talajt porhanyósítsuk és rendszeresen, de mérsékelten öntözzünk -a helytelen, rendszertelen öntözés következtében a gumók megrepedhetnek. A fejeskáposzta nyári és őszi fajtáit is áprilisban vetjük az ágyásokba. A fejlett palántákat később átültetjük a zöldségeskert felszabadult helyeire. A nyáron leszedésre szánt karfiolt is ebben a hónapban vetjük, de a hőségre való tekintettel ügyeljünk arra, hogy olyan fajtákat válasszunk, amelyek sűrű, tömör rózsát növesztenek.

Tennivalók a kertben - Május

 

A május az egyik legszebb, de legcsalókább hónap az évben. Emlékezetes barangolásokat tehetünk a megújult természetben, gyönyörködhetünk a virágzó fákban, mezőkben, de számolni kell, hogy elkaphat az eső, sőt, akár a jégeső is. A tél még nem múlt el nyomtalanul, a kellemes napsütést olykor éles, metsző hideg szél kísérheti, így gyakoriak a meghűléses megbetegedések. De a május kertészeti szempontból is a legtevékenyebb hónapjaink egyike. Cikksorozatunk következő része néhány e hónapban elvégezendő feladathoz ad tanácsokat.

Virágoskert: Mihelyst elmúltak a késői fagyok, kiültetjük a hidegre érzékeny egynyáriakat, például a cíneát, kannát, kardvirágot, büdöskét, gumós begóniát, dáliát (nézzük meg, hogy egészséges, rothadástól mentesek -e a gumók). A lágy szárú évelőket, ha nem muszáj, ne bolygassuk meg, csak ha a helyükön nem virágoznak (pl. árnyékban vannak, vagy ha elöregedtek, és ifjítani szükséges). Átültetés után két évig 1-2 bimbónál többet ne hagyjunk rajtuk. Ha rügyezésnek indultak az élősövénynek ültetett fenyőfélék, megmetsszük őket. A gyep ápolása is állandó feladat, ha elég csapadék esik tavasszal, öntözni nem szükséges, kivéve, ha új telepítésű gyepünk van.

Ha a fű 10-15 cm, megejthető az első nyírás, de ez még ne géppel, hanem kaszával történjen, mert a fűnyíró kései a fiatal füvet kitéphetik, a kerekei pedig barázdát vágnak a zsenge gyepfelületben, melyet aztán elsimítani nem lehet, és sokáig tart, míg regenerálódik. Ha elvirágzottak a tavaszi díszcserjék, pl. az aranyvessző és a babarózsa, akkor metsszük őket vissza, így jövőre sok virágunk lesz, de a később virágzókkal (orgona, japánbirs, gyöngyvessző) még várjunk, különben a jövő évi virágzást veszélyeztetjük, ezeket csak akkor metsszük, ha ifjítani szükséges.

Sokan nevelnek krizantémot a kertben az őszi sírdíszítésre, ezeket a palántákat is most kell beszerezni. Aprólékos munka a nevelése, nem érdemes egy-két tővel foglalkozni, inkább többet neveljünk. Ha van fóliapalástunk, az nagy előny, hiszen az őszi fagyok kárt tehetnek benne, akárcsak a gerberában és a fréziában. A meztelen csiga sok kárt okoz rendszeres öntözés és csapadékos időjárás esetén, ellene alkalmas a porrá zúzott égetett mész, amit az esti órákban kell a növények közé szórni. A csigák és a tetvek nem szeretik a zsálya, a kakukkfű és az izsóp közelségét sem, így ezeket a gyógy- és fűszernövékenyeket ültessük a virágok és a zöldségek közé is. Az izsóp emellett magára csalogatja a káposztalepkéket is, így azok nem a kultúrnövényt károsítják.

A zöldségeskertet újra felkapáljuk, mert az elfekvőben lévő gyommagok fokozatosan kelnek ki. A kapálás és gyomlálás májusban nagyon fontos, mert a langyos esők hatására gyors növekedésnek indulnak a növények. A zöldségeskertbe is kikerülnek a palánták.

A februári cikkben letölthető egy könyv az öngyógyító kiskertről, ha még nem ismernénk, feltétlenül szerezzük be és használjuk fel a tanácsait, ha vegyszermentesen szeretnénk termeszteni, hiszen sok növény riasztja a másik kártevőit, pl. a hagyma a sárgarépalegyet és fordítva, illetve a fokhagyma az uborka és a paradicsom gombáit. A csombor főleg Erdélyben használt, jó illatú, szárazságtűrő, csípős ízű fűszernövény, a fekete levéltetveket űzi el a babról. Teába és borspótló fűszernek használják, de a borssal szemben a csípősségén kívül egyéb aromaanyagokkal is kiegészül, elősegíti a zsíros ételek emésztését és csökkenti a hüvelyes ételek puffasztó hatását is - az ókorban az istenek eledelének tartották. A kapor szinte minden növény csírázó- és ellenálló képességére jó hatással van, legjobb, ha egyenesen a vetőmagok közé keverjük. A körömvirág és a büdöske ellensége a fonálférgeknek, a sarkantyúka viszont magára vonzza a levéltetveket, így azok kevésbé károsítják a zöldségeskertünket. A turbolya C-vitaminban gazdag, vértisztító gyógynövény, magját a vetőmagok közé érdemes keverni, mert szinte minden kártevőt elűz, a lisztharmattól kezdve a hangyákon, csigákon át a tetvekig. Sok lenne minden gyógynövényt felsorolni, olvassuk el a könyv ide vonatkozó fejezetét!

Borsóültetvény, hátul újhagyma

A megüresedett nevelőágyakba uborkát (a fürtös fajtákat 100x25 cm-re, az erősebb növésűeket 130x30 cm-es kötésben) és paprikát (50-60 cm sor- és 15-30 cm tőtávolságra) ültetünk. Fóliával takarjuk le vetés után őket, hogy a termést meggyorsítsuk, és a kései vagyok ellen védjük őket, de nappal a takarást vegyük le Ha elmúltak a fagyok, a sorba vetett uborkát 20 cm tőtávolságra egyeljük. Ha hálóra futtatjuk, és öntözésnél ügyelünk rá, hogy csak a tövét locsoljuk, kevésbé lesz hajlamos a peronoszpórára (ez a paradicsomra is igaz). Az uborkánk mellé ültessünk bazsalikomot is, mert megóvja azt a lisztharmattól, illetve odacsalja a méheket, amelyek a beporzást végzik. Május elején vetjük a babot, a zöldbabot 14 naponként, hogy a folyamatos, friss termés biztosítva legyen. Zöldbabból a zöld hüvelyű fajtát érdemes választani, mert zsengébb, kevésbé szálkásodó, mint a sárga, de persze ez ízlés dolga. Földbe kerül a tök is: 2x2 m-es kötésben előkészítjük a fészkeket, majd 5-6 kg érett trágyát oszlatunk el bennük. Egy fészekbe 5-6 mag kerül, 5-8 cm távolságra egymástól. Május közepe táján palántázzuk a zellert, a nagy gumóra 0,5x0,5 m-es területet hagyunk, a kisebbeknek a 0,4x0,4- m-es is elég lesz (de érdemes szinte minden ágyásba ültetni a növények közé is, mert nagyon hatékony kártevőriasztó). Ahogy kelnek a zöldségek, gyomlálunk, porhanyósítjuk a talajt és folyamatosan egyelünk. Elvetjük a fejes salátát és a káposztaféléket (vigyázzunk, vízhiány esetén növekedésük leáll, tőlevelük lehull), majd a karalábét is. Hónapos retket is folyamatosan ültetünk, hogy mindig kerüljön friss az asztalra, de majd vigyázzunk az öntözéssel, mert ha túl sok vizet kap, szétrepedhetnek a gumók. A fejletteket azonnal szedjük ki, mert hamar pudvásodnak.

Krumpli, retek és saláta

Május közepe táján még ültethetünk a korai zöldborsó helyére másodveteménynek gyökérzöldségeket vagy retket, és a csemegekukoricával sem vagyunk még elkésve.

Tennivalók a kertben - Június

Idén korán jött a tavasz, és májusban is sok esőt kaptunk, így már be is érett néhány termés, például a korai zöldborsó, illetve ceruza vastagságú répa és petrezselyem is szedhető. Ha májusban szorgalmasan gyomláltunk, kapáltunk, egyrészt szép nagy komposzthalmunk gyűlt össze (amit locsolni is érdemes, hogy jövőre kiváló táptalajjá alakuljon, ne csupán megszáradjon), másrészt szépen fejlődnek a több napfényhez és tápanyaghoz jutott zöldségeink, így itt az ideje egyelni és továbbra is porhanyósítani a talajt.

A gyökérzöldségek szívósak, sok esetben túlélik az átültetést is, nem kell mindegyiküket a komposzthalomra dobálni, csak a sérült, beteg vagy nagyon satnya példányoktól vegyünk búcsút. Kis, hegyes pálcával emeljük ki a palántákat és ne sokat egyszerre, hogy el ne lankadjanak közben, majd ültessük kicsit mélyebbre, mint ahogy voltak, és megöntözni se felejtsük el. Ha jó munkát végeztünk, nem sínylik meg a költözést, szépen fejlődnek tovább. Ha nem vaktában irtottuk a gyomot, kellemes meglepetések is érhettek minket, mert az előző évben vetett és elfekvőben maradt magok, vagy földben felejtett burgonya is kikelhetett. Nálunk utóbbiból kelt kettő is, pedig fordult ki a földből a korai kapálás során nem egy szétrohadt példány, az áttelelők termését így érdemes meghagyni  jövőre, remélhetőleg jobban tűrik majd a korai fagyokat.

A krumplik már kezdenek virágozni, a szárukra húzzunk még földet, hogy bőven teremjenek. Fattyazzuk a paradicsomot. Elvetjük az őszi karalábét és karfiolt, a nyári salátát is, valamint a fejes káposztát, a kései bimbóskelt és a póréhagymát. Ágyásukat tartsuk nedvesen. Ezek szépen megnőnek még őszig. Öntözzük a paprikát és az uborkát, utóbbi kapálását befejezhetjük, ha már a levelei teljesen fedik a talajt. A fejlődő karfiol egy-két levelét szokás a rózsára törni, illetve a felsőket összekötözni, hogy védjük a tűző napsütéstől, ami hatására megégne és megbarnulna.

A fokhagyma és a rebarbara virágszárait letörjük, így jobban fejlődnek, csak annyit hagyunk, amennyi jövőre magnak elég. Ha szárazabb az idő, ne sajnáljuk a vizet a zöldségeinkre. Jó, ha e célra felfogunk annyi vizet az eresz alatt, amennyi tárolónk csak van, sokkal egészségesebb nekik, mint a csapvíz, és a hó végi számlán is meglátszik a különbség...

Burgonyaültetvény. Céklaritkítás és átültetés. Sárgarépa és kapor (másodvetés)

A görögdinnye gyorsan fejlődő indáit nem szabad metszeni, rádobott, nedves földdel rögzítsük a talajhoz. Már kezd érni a palántázott uborka, folyamatosan, egy-két naponta szedjük, mert nagyobb hozamot érünk el és a minőséget is javítjuk. Az uborkákat éles késsel vágjuk le, ne tépjük. Szedés után öntözzünk. Fontos a rendszeres öntözés, mert a talaj kiszáradásával megkeserednek az uborkák. Hó végén a helybe vetett uborka is érni kezd.

Elkezdhetjük a sárgarépa, a petrezselyem és az őszi, téli retek másodvetését is az előtrágyázott, nedves ágyásokba. A bokorbab már megnőtt annyira, hogy a gyom alig kap fényt és nem nagyon nő közte, de a folyton növő folyókákra még figyelnünk kell. Ha sűrűn ültettünk közé csombort, a fekete levéltetvekkel sincs sok problémánk.

Bokorbab és csombor. Cékla és a közte kinőtt, áttelelt krumpli

Már beérik az eper is, két-háromnaponta szedjük. Ne tépjük a tőről, hanem csípjük le a kocsányokkal együtt. Ne szedjünk eső vagy öntözés után, mert a nedves szemek nagyon gyorsan romlásnak indulnak. A rothadó epreket is távolítsuk el a tövekről, mert a szürkerothadás kórokozóját terjesztik. A leszedett termést szellős rekeszben, hűvös helyen tároljuk a szállításig, felhasználásig. Ne sajnáljuk az időt a lekvárfőzésre sem. A letermett, három évesnél idősebb töveket ássuk ki és hordjuk a komposztra. Az ostorindák és gyökeres palánták számára félárnyékos, alaposan megmunkált, tápanyagban gazdag talajon készítsünk nevelőágyásokat, és ültessük őket 10 cm-es tő- és 25 cm sortávolságra. Fontos a rendszeres öntözésük, gondozásuk.

A virágoskertben időszerű nyírni az élősövényt. Az elvirágzott orgonát, rózsát metsszük, de ne túl rövidre. A gyep még mindig sok gondozást igényel, nyírás előtt járjuk körbe és gyomláljunk. A magasra növő évelők közül a zergeboglár és a szarkaláb szárát vágjuk vissza kb. 15 cm-re. Új hajtásokat nevelnek, és kedvező időjárás esetén még egyszer virágozhatnak. Néhány gyeppótló, alacsony évelő erőteljesen terjedni kezd, ha nincs elég helyünk és a többi dísznövény rovására szaporodnak, vessünk gátat neki, odébb még begyökereztetők.

A havasszépe és azálea magházát kitörjük, hogy ne merüljenek ki a magképzés folytán. Az íriszfélék is e hónapban virágoznak leginkább, tőosztással szaporíthatók a virágzás után, de egy évig szaporítóládában vagy cserépben neveljük őket. Szépen erősödnek a szabad földbe vetett nyári virágaink, ha sűrűn vannak, ritkítsunk, és a talajt is porhanyítsuk. A palántázottak hamarosan virágoznak is. Elvetjük az árvácskát, nefelejcset. A kúszónövények gyorsan növő hajtásait időnként a támasztékhoz kell igazítani. Ha még nincs, sürgősen pótoljuk, mert a hajtások összekuszálódnak vagy legyökeresednek.

Ha nem ültettünk krizantémot, de nevelnénk pár tövet, még beszerezhetünk gyökeres dugványokat. Érdemesebb cserépestül a talajba ásni, mert ősszel kevésbé sínyli meg a felszedést. E hónapban felszedhetők a virághagymák is. Ha nincs szükség a helyre és szaporítani se akarjuk, akkor nem szükséges az áttelelőket kiszedni, pláne minden évben. Szaporítás esetén is csak kétévente bolygassuk. Még a szár teljes elszáradása előtt akkor szedjük fel, dobjuk el a betegeket, szárítsuk meg és száraz, szellős helyen tároljuk őket. A korán elvirágzókkal (tulipán, nárcisz, krókusz) kezdjük, mert visszagyökeresedhetnek és ezután már jobb nekik a földben maradni.

Kikerülnek az előhajtatott kannák és dáliák is. Még mindig nem zárhatunk ki egy-egy  hidegebb éjszakát, s mivel ezek fagyérzékenyek, figyeljük az időjárás-jelentést, szükség esetén alkalmazzunk fóliatakarót vagy papírsüveget a védelmükre.

Tennivalók a kertben - Július

E hónapban több növény termése beérett már. A meleg idő és a nyári esők kedveznek a gyomok fejlődésének. Nem meglepő, ha egyik hétvégétől a másikig teljesen elgazosodik a kert. Amit csak lehet, húzzunk ki gyökerestől kézzel, még mindig ez a legcélravezetőbb eljárás, hiszen nem tudnak gyökérről újrahajtani, majd sekényen kapáljuk át a talajt. Minden szerves anyagot hordjunk a komposztra (kivéve pl. a baktérium-, vagy vírusfertőzött növényi részeket), amit öntözzünk is meg, hogy gyorsítsuk a bomlást.

A korai káposztafélék, gyökérzöldségek szedése után ne hagyjuk a leszedett leveleket, torzsákat szanaszét a veteményesben, a fertőzött részeket égessük el, az egészségeseket komposztáljuk, vagy etessük fel az állatokkal. A megüresedett helyet úgyis ki fogjuk használni rövid tenyészidejű, késői zöldségek termesztésére. A melegebb vidékeken még eltenni való uborkát is ültethetünk.

Mielőtt bármilyen termést elteszünk télire, ajánlatos a kamrát, pincét kénnel kifertőtleníteni, időnként újrameszelni, ha új házba költözünk, akkor pedig feltétlenül. Először kihurcolunk minden élelmiszert, kivéve a légmentesen zárt befőttet, lekvárt a tartókkal, polcokkal egyetemben, amelyek fájában lapulhat penész, és kikénezünk: bezárjuk az ablakot, az esetleges réseket betömjük, majd egy rossz lábasban, vagy lapáton néhány kénszalagot meggyújtunk. Bezárjuk az ajtót, és 24 óráig nem is nyitjuk ki, ezalatt a füst minden résbe behatol és a penészgombát, hangyákat, baktériumokat, molyokat, férgeket, minden kártevőt elpusztít. Utána alaposan kiszellőztetünk, és mindent letörölgetünk. A mész nagyon sokat fertőtlenít, de csak akkor rendezkedjünk be újra, ha már tökéletesen megszáradt a fal, különben oda a munkánk, minden bepenészedik. A kénezéssel a fában, padlóban, rejtett zugokban lévő penészgombák és egyéb kórokozók is maradéktalanul elpusztulnak, így sokkal nagyobb biztonságban lesznek a télire eltett élelmiszerek és a virághagymák.

Júliusban vethetjük utoljára másodveteménynek a rövid tenyészidejű gyökérzöldségeket, csemegekukoricát (50x50), bokorbabot. Zöldségeink hálásan fogadnak egy kis frissítő öntözést ebben a hónapban. Kártevők ellen előbb próbáljunk meg az Öngyógyító kiskert című könyv tanácsai szerint eljárni, s csak végső esetben nyúljunk vegyszerhez, bár ha nem mulasztottunk el néhány kártevőriasztó (vagy éppen magára csalogató) gyógy- és fűszernövényt ültetni, károkozásuk valószínűleg nem túl nagy. Ha mindenképpen vegyszerhez nyúlunk, feltétlenül tartsuk be az adott szerre vonatkozó várakozási időt. Ha nem használnánk vegyszert, akkor is érdemes egy "Vigyázat, méreggel permetezve!"-feliratú táblát kirakni, esetleg halálfejes matricával is ellátni a nagyobb termetű, de jóval veszélyesebb kártevők távoltartása céljából.

Már szedhető a zöldbab, de a hüvelyeken keressük a baktérium okozta zsírfoltosság tüneteit, mely a sárga terméseken sárgásszürke, zöld hüvelyeken sötétzöld foltokban mutatkozik meg. Ezeket ne hagyjuk a növényen, szedjük külön és később semmisítsük meg őket, mert a fertőzés átterjedhet az egészséges részekre is. A vírus- vagy baktérium által károsított zöldborsót nem szabad állatnak adni, a borsózsizsiklárvát, bábot, vagy kifejlett bogarat tartalmazó szemeket se, mert megbetegedhetnek tőlük! Ha letermett a bokorbab július végére, szedjük fel a töveket, a szárazbabnak szántakat kazalban rakjuk félre száradni, s mikor kezdenek szétnyílni a hüvelyek, akkor csépeljük ki. A karós babot még folyamatosan szedjük, s öntözzük naponta egy keveset, eső hiányában hetente egyszer nagyobb mennyiségben is.

A gyökérzöldségeket kapáljuk és öntözzük, a korán ültetettek már szedhetők, a másodvetést egyeljük. Rövid tenyészidejű sárgarépát és petrezselymet még mindig vethetünk, érdemes kaporral összekeverni a magokat, e fűszernövény palántáinkra gyakorolt jótékony hatásairól már írtunk a májusi cikkben és a fent ajánlott könyben is elolvashatjuk. Nekem a gyomlálást is nagyon megkönnyítette, hiszen egy kicsit korábban kel, levelei jól felismerhetők, így a nagyon gazos területen is jól elkülöníti a bevetett sorokat. Fejezzük be az őszi és téli retek vetését.

Ültethetünk még rövid tenyészidejű zöldborsót előtrágyázott talajba, 25 cm sortávolságra, kb. 5-8 cm mélyen, száraz időben öntözzük is be. Őszi szedésre is most vessünk spenótot. Az ágyás talajára szórjunk ki pár kiló érett trágyát, és forgassuk be 20-25 cm mélyre.

Szedhető a kései ültetésű paradicsom, és érik már a palántázott sárgadinnye is. Akkor szedhető, ha erőteljesen illatozik, világosabb színű, puha a bibepontja s ha megemeljük, a kocsányról könnyen leválik. Július végén a szabadföldbe vetett sárgadinnye és a palántázott görögdinnye is is érni kezd. Utóbbi termése reggelre nem lesz harmatos, nem hamvas, sárgul vagy le is száradt a kacs. Az éretlen dinnye kopogtatásra tiszta, "csengő" hangot ad, míg az érett tompa, mély hangot hallat. Az érett dinnye néhány napig eláll hűvös helyen tárolva.

A júniusban vetett fejes saláta palántái kikerülhetnek a szabadföldbe, 25 cm sor- és tőtávolságba. Vethető még a nyári fajtákból palántaágyba (másfél-két gramm négyzetméterenként), vagy állandó helyükre 25 cm sortávolságra. Vízhiány esetén a saláta hajlamos magszárat nevelni.

A karfiol rózsáit továbbra is védjük a naptól, az érettek már szedhetők. Még ültethető másodveteménynek rövid tenyészidejű kel-, fejes- és vöröskáposzta-palánta, valamint hosszú tenyészidejű karalábé 40x30 cm-es kötésben, az őszi karfiol palántái pedig 60x50 cm sor-és tőtávolságra. Két-háromnaponta minden kiültetett palánta kapjon frissítő öntözést, a nyári karalábé 4-5 naponta. A gumók túlöntözés esetén felrepedeznek, vízhiány esetén viszont fásodnak.

A fokhagyma és a vöröshagyma öntözését, trágyázását fejezzük be, hogy vegetációjuk megszűnjön, beérjenek. A fokhagymát szedjük fel, ha a zöldje már sárgul, vagy el is száradt. Szellős helyen tároljuk, hogy megszikkadjon, a népszokás szerint koszorúba fonva tető alá kell akasztani. A palántázott kukorica első csövei is szedhetők. Húzzuk le a csuhélevelek keskeny csíkját, így állapíthatjuk meg az érettséget.

A vetéseket hetente gyomláljuk, porhanyítsuk, szükség szerint öntözzük. A zeller kicsit több vizet kíván, mint a többi gyökérzöldség. Ritkítsuk a másodvetésű céklát 8-10 cm tőtávolságra, porhanyítsuk talaját és öntözzük. A régebbi ültetésű, lúdtojás nagyságú példányokat szedhetjük. Hó végén ültethetünk még csak a zöldjéért petrezselymet is, melegágyi fóliázott területre, két gramm magot négyzetméterenként rövid tenyészidejű fajtából.

A rebarbara érett magvait szedjük össze és azonnal ültessük is ki a szabadföldi palántaágyba, mert a csírázóképességét viszonylag hamar elveszíti. A belőlük fejlődött palánták a jövő év szeptemberében kerülhetnek végleges helyükre.

Az eperágyásokból levágjuk az indákat, hogy ne merítsék ki az anyanövényt, majd az egészséges, jó gyökerű növénykéket tőzeggel, komposzttal vagy trágyával feljavított nevelőágyakba ültetjük, egyenlőre viszonylag sűrűn.

A virágoskertben júliusban az öntözés adja a legtöbb munkát. A talajt is porhanyítsuk.

Kiássuk és szellős helyen szárítjuk a tulipánhagymákat. A rózsák tápanyagutánpótlását fejezzük be, különben a hajtások őszig nem érnek be rendesen. A szemzésre kijelöltt rózsákat jól beöntözzük, majd törzsbe vagy gyökérnyakba alvószemezzük. 

Nézzük át a rózsát a fővirágzás utáni visszametszéskor (a bokrost és a futót is), a hajtásfúró rózsadarázs, a hajtáscsúcspusztító rózsadarázs, a varródarázs és a lisztharmat által károsított hajtásokat vágjuk le és égessük el. Keressük a rózsagubacsdarázs lárváit tartalmazó gubókat is, ezeket se kíméljük.

A telt virágú orgona is szemezhető. A nemes orgona és más díszcserjék tőből hajtó vadhajtásait időnként el kell távolítanunk, hogy ne vonják el a tápanyagot a nemesített növénytől. Évelő és kétéves virágokat vetünk, amik majd jövőre fognak virágozni. E hónapban szaporítható az írisz is. A tövek szétültetésénél a leveleket és a gyökérzetet is kurtítsuk vissza egyharmadával. Ha júniusban nem szedtük fel a virághagymákat, most már haladéktalanul álljunk neki. Tisztítás, szikkasztás után 20 °C körüli helyiségben helyezzük el őket. A korán virágzókat már ne háborgassuk.

A gyepet már ritkábban vágjuk és állítsuk a fúnyíró késeit magasabbra, mert a túl rövidre nyírt fű árnyékolás kíján még az öntözés ellenére is kisül. Öntözése reggel vagy este a legérdemesebb, persze sok helyen van már önműködő szóróberendezés, ami nap közben látja el permettel a gyepet.

Szeles időben ne vegyszerezzünk! Nem csak a saját egészségünket tesszük kockára, vagy nem érjük el a kívánt hatást, kárt is okozhatunk, főleg gyomirtó szerek esetében, mert elég, ha a szer csak egy része megy félre, s komoly károkat okozhatunk a saját vagy a szomszédunk kertjében.

A hobbiházból már minden dísznövény kikerülhet a kertbe, először csak árnyékba, majd a végső helyére. A helyükön évelők vagy kétnyáriak magvait ültethetjük el a szaporítóládákba, vagy örökzöldeket gyökereztethetünk, például borókát, fagyalt. Ősszel a krizantém és az örökzöldek felhasználásával szép sírdíszt készíthetünk, ami mindenképp személyesebb, mint ha megvennénk készen a virágboltban, és az örökzöldek a karácsonyi asztali díszek fő alkotórészei is. Legalább 80%-os páratartalom kell a gyökereztetéshez.

Ne feledkezzünk meg a szobanövényekről és az erkényládák virágairól sem! Rendszeresen és bőségesen öntözzük őket. A szobanövényeknek jót tesz, ha időnként a portól, kosztól lezuhanyozzuk őket, s heti egy-két alkalommal leveleikre spricceljünk vizet is, ezért különösen a páfrányok és egyéb párakedvelő, esőerdei növények hálásak. Az anyósnyelv (sansaveria) viszont továbbra is ritkább öntözést kíván, 2-3 hetente az időjárás alakulása és az elhelyezése szerint, különben kirothadhat! Kb. egy centire nyomjuk bele az ujjunkat a földjébe a nedvesség megállapítására végett, mert attól, hogy a teteje száraz, beljebb még egész nedves lehet.

A vízben gyökereztetett hajtásdugványainkat is kísérjük figyelemmel, időnként cseréljük a vizüket, hogy ne büdösödjön be. Csak akkor kerüljenek földbe, ha az új gyökereken a külső szövetrész megbarnul. Első virágföldjük csak könnyű tőzeg- vagy homokalapú legyen. Nyaralás idején sem száradnak ki a szobanövények, ha a cserepeket egy nagyobb, tőzeggel töltött edénybe süllyesztjük és mindkettőt alaposan beöntözzük.

Mielőtt virágot viszünk be a vázába, ellenőrizzük, nincsenek -e rajta vagy a zöld részeken kártevők, például levéltetvek, amik sajnos könnyen elszaporodhatnak a szobanövényeinken.

Tennivalók a kertben - Augusztus

A veteményeskertben folyamatosan érnek be a terményeink, és jólesően nyugtázhatjuk munkánk gyümölcsét egy szelet saját termesztésű dinnyét vagy zsenge főtt kukoricát csócsálva. De fertőzött leveleket, terméseket, szemeket továbbra sem adunk az állatainknak, mert megbetegedhetnek tőle, a komposztra sem hordjuk, hanem elégetjük.

Lássuk, milyen munkáknak nézhetünk még elébe e hónapban!

Megkezdődik a melegkedvelő növények és hagymák begyűjtése, a talajelőkészítés az őszi vetések alá, mert a frissen trágyázott föld általában nem jó. Folytatjuk a paradicsom fattyazását.

Felszedjük a sárguló fok- és vöröshagymát, szellős helyen, zsákra terítve, lehetőleg napon szárítjuk. A lúdtojás nagyságú céklákat folyamatosan szedjük, mert ha túl nagyra nőnek, romlik a minőségük, na meg így a maradék is több vízhez, tápanyaghoz jut, behozhatják lemaradásukat a fejlődésben.

Porhanyítjuk a csemegekukorica talaját, ha szükséges, öntözzük is, az első, kifejlett, de még zsenge csöveket szedhetjük. Erről a csuhélevelek keskeny csíkjának lehúzásával győződhetünk meg, az éretlenekre visszahúzzuk a csíkot, ne maradjanak szabadon.

A szabadföldbe vetett görögdinnye érni kezd már, fanyelű késsel kopogtassuk, a tompa, mély hangúakat szedhetjük. Ha nem marad tartós az esőzés, öntözzük a paradicsomot és a paprikát, a káposzta- és salátaféléket, karfiolt és kapalábét, de a vöröskáposztát ne, mert felrepednek a fejei.

A gyökérzöldségekből fokozatosan szedünk, kapáljuk és öntözzük. A zöldségeskertet tartsuk gyommentesen, és rendszeresen kapáljunk, így elkerülhetjük, hogy a hangyák befészkeljék magukat az ágyásainkba és telehordják "teheneikkel", a levéltetvekkel a zöldségeinket. Mivel a bolygatást nem szeretik, így a gondosan ápolt veteményesünkből el fognak költözni, vagy meg sem jelennek.

Letermett a májusban ültetett bokorbab. Kifejtjük, majd az átválogatott szemeket kiterítjük száradni. Ha teljesen kiszáradtak és összeaszalódtak, tegyük be egy tálban a mikróba egy percre a szemeket, mert ez minden rovarpetét elpusztít, így csavaros üvegben vagy vastag zacskóban nyugodtan tárolhatjuk.

A virágoskertben a nyári munkánk java részét az öntözés, az elhervadt virágok eltávolítása és a gyommentesen tartás teszi ki. Az elvirágzott évelők, kisebb cserjék, például pünkösdi rózsa, kövirózsa átültetési, szaporítási ideje most jött el, a még ezek után virágzókat ne bolygassuk még. Átültetéskor megkurtítjuk a növények gyökerét és szárát is egyharmadával, majd ületés után alaposan beöntözzük, a talajt tőzeggel vagy más talajtakaró anyaggal takarva hagyjuk fejlődni őket. Talajlakó kártevőktől mentes területre ültessünk, szükség esetén talajfertőtlenítést végezzünk.

A gumós és hagymás növényeket is átültetjük, például a sáfrányt és a nárciszt. A liliomok közül a tűzliliom és a tigrisliliom szárán fejlődött apró hagymákat leválasztjuk, és 5 cm mély barázdába ültetjük, 10 cm tőtávolságra. Ezeknek a talaját is takarjuk, érett trágya is megfelel nekik. Ha a fehér liliomot is át akarjuk ültetni a jelenlegi helyéről, addig szedjük fel a virágzás után, amíg újból be nem gyökeresedik és ki nem hajt, mert utána már tilos megbolygatni!

A szaporítani kívánt örökzöldek vagy lomblevelűek dugványozása előtt vizsgáljuk meg az anyanövényt, fertőzésmentes -e, ugyanis dugványozással terjeszthetjük el legkönnyebben a leginkább veszélyes kórokozókat, ezért erre a célra csak tökéletesen egészséges növényt válasszunk!

Tennivalók a kertben - Szeptember

A szeptember a betakarítás hónapja, a gyomlálással már nem szükséges annyit fáradnunk szerencsére, kivéve az öntözött másodvetéseknél, de a gyommagvak már nem nagyon kelnek ki ilyenkor, a gaz is eléri a tenyészidő végét. Idén a sokáig húzódó esőzést hosszan tartó szárazság váltotta fel, így szükségessé válhat egy kis frissítő öntözés a tikkasztó melegben.

A gyümölcstárolót a júliusi cikkben ismertetett módon fertőtleníteni kell, a rekeszeket is súroljuk ki trisós vízzel, mert az alma könnyen megrothadhat szennyes tárolókban.

Ha még nem szedtük ki a burgonyát, miután a szára elszáradt, most már lássunk neki, mert ha jönnek az esők, a földben megrothad. Hogy a beérésnek mikor jön el az ideje, az ültetés- és időjárásfüggő, augusztus vége, szeptember eleje körül van, ha már a szára könnyen kihúzható a földből, és gumók is könnyen leválnak róla. Korán és későn sem jó hozzákezdeni, ha még nem érett be teljesen, könnyen romlik. Kapával vagy ásóval történik a kiszedés, vigyázzunk, mert könnyen sérülnek, inkább egy kicsit tompább szerszámot válasszunk.

Nekünk idén három zsák krumpli lett kb. 6x6m-nyi területen (7 sor), ami egész jó, de ez nagyban függ az időjárástól, talajelőkészítéstől egyéb körülményektől.

A másodvetésű borsó, bab, csemegekukorica folyamatosan szedhető. Még mindig vethetünk hónaposretket és sóskát. A zeller még sokat nőhet ebben a hónapban, érdemes öntözni, mert jobban igényli a vizet, mint a többi gyökérzöldség -emezek talaját már nem trágyázzuk, csupán lazítjuk, öntözzük, ritkítás céljából pedig szedünk belőle.

A még nem letermett paradicsomtövek hajtáscsúcsait vágjuk le, de a leveleket ne, mert ha meghagyjuk, gyorsabb a beérés. A fertőzött, lehullott, rothadó terméseket is szedjük, mert megfertőzik az egészséges fejeket, ez a paprikára is igaz. Ha már lehullott, akkor se hagyjuk a talajon. Csak ezzel előzhető meg az egészségesek megfertőzése, hiszen a folyamatos érés miatt már nem permetezhetünk.

Szedhetők a rövid tenyészidejű őszi karfiol rózsái. A szárazság miatt szükséges az öntözése, különben a rózsák aprók maradnak, bebarnulnak és ki is nyílhatnak, ezért két-három naponta kapjon vizet a karalábéval együtt. A karalábégumó vízhiány esetén kicsi marad és fásodik, túlöntözéskor viszont felreped.

A nyári salátát csak száraz időben öntözzük, mert a sok víztől a fejek felrepedhetnek. Figyeljük az őszi hajtatásra szánt fejeken a peronoszpóra megjelenését, ezeket eltávolítjuk, permetezünk. Csak az erős, fejlett, egészséges salátapalántákat ültetjük ki.

A bimbóskel is érik, a szár alján lévő, kemény bimbókat vegyük le. Ha visszatörjük a hajtás csúcsát, meggyorsíthatjuk az érést.

A túl nagy céklákat is felszedjük, mert a minőség rovására megy, ha túl sokáig hagyjuk nőni. A kisebbeket, később ültetetteket még hagyjuk fejlődni.

Fólia vagy melegágyi ablak alatti ágyásba ültethetünk áttelelésre spenótot, rövid és közepes tenyészidejű sárgarépát és petrezselymet. Meleg fekvésű vidékeken még korai karfiol, karalábé és saláta is ültethető.

A téli sarjadékhagyma szárán fejlődött sarjhagymákat leszedjük és 20 cm-es sortávolságra ültetjük áttelelésre, tavasszal zöldhagymaként korán szedhetjük. Melegágyba is ültethetjük, szalmás trágyával körberakva a keretét, mert így egész télen ellát minket zöldhagymával.

A virágoskertben szeptember első felében folytathatjuk az örökzöldek átültetését, szaporítását. A pázsitkészítésre is alkalmas a mostani időjárás. A legkésőbb elvirágzott liliomok átültetése is most aktuális. Fejezzük be a korán virágzó hagymások ültetését. A nárcisz, jácint, tulipán hagymáinak ültetése is szeptemberben alkalmas. A virághagymákat általában október közepéig ültethetjük, de nem frissen trágyázott földbe.

Az évelők ültetését, szaporítását folytathatjuk egész hónapban, de ne bolygassuk a korán, tél végén virágzóakat, pl. a szellőrózsát, az ő ültetésük tavasszal esedékes, miután elvirágoztak.

A díszfák, cserjék alól gereblyézzük össze és égessük el a lehullott leveleket, mert a korai lombhullás károkozók, fertőzések miatt történik. Ha az ok a föld alatt élő férgek, pajorok rágása, talajfertőtlenítés szükséges.

Havasi Csenge