„Ó, szentek Szentje, leborulva áldalak és imádlak Téged! Itt állok kereszted alatt, és fölnézek Rád, véredtől áztatott testedre, lándzsával átdöfött Szívedre. Fejedből patakokban folyik a vér, jobb szemed kiszúrva. Egy torzó van itt, nem ember. Testedből húscafatok hiányoznak, a korbácsütés nyomai, melyeket az emberi gonoszság által kitalált ólomgolyók szaggattak ki. Kezedből, lábadból ömlik a vér. Melled zihál, ajkad elkékült, már elfolyt véred nagy része. A szív még erőlködik, életért kiált, de az oxigénhiány miatt fulladozol. Karjaid kitépve, csípőd kifordítva. Az egész tested vonaglik. Rád nehezedett a világ bűnének súlya, az isteni igazságosság kiengesztelése, amelyet ártatlanul értünk, nyomorult bűnösökért, Magadra vettél.

Ó, szentek Szentje! Hogyan háláljam meg, hogyan köszönjem meg ezt a hatalmas nagy jót és önfeláldozást, amelyet értem hoztál?! Fogadd el életemet! Odaállok kereszted alá. Az a vágyam, hogy engem is szegezz Magad mellé a keresztre! Amíg még szenvedhetek ebben a siralomvölgyben, porsátor testemben, teljes önmegtagadásban éljek! Téged imádjalak! Irántad való szeretetből mindig zúgolódás nélkül hordozzam keresztemet!

Jézus! Drága Üdvözítőm! Te meghaltál értem. Rettenetes kínok között adtad az életedet értem. Kérlek, alakíts át engem a Te képmásodra! Mindenben hasonlóvá akarok lenni Hozzád: az alázatban, az Atya iránti szeretetben és engedelmességben! A másokért való önfeláldozásban, a tiszta, őszinte, önzetlen szeretetben. A bátor szókimondásban, mert a bűnösöket meginteni a lelki irgalmasság jócselekedete. Add, hogy radikálisan éljem meg keresztény életemet! Harcoljak Érted: a sátánnal és csatlósaival, és mindazokkal, akik a sátánt szolgálják. Elsősorban életpéldámmal, életszentségemmel akarok kiválni. Nem baj, ha kigúnyolnak, leköpdösnek, belém rúgnak. Nekem csak egy a fontos: hogy Hozzád tartozzak.

Jézus! Te minden emberért meghaltál a kereszten. Belekiáltottad az éterbe: „Szomjazom!” Az én lelkemre és minden lélekre szomjaztál, és szomjazol a világ végezetéig. Add, hogy kielégítsem szomjadat, és egész életemben imádkozzak a szegény bűnösökért, hogy ők is megtérjenek Hozzád, és így értelmet nyerjen bennük kínszenvedésed és megváltásod. Egyetlen ember se hiúsítsa meg magában neki juttatott kegyelmedet, hisz azt akartad, hogy minden ember üdvözüljön.

Jézus, én boldogságom! Köszönöm, hogy nem maradtál a keresztfán és a sírban, hanem feltámadtál. Ma is itt vagy közöttünk. Itt laksz a szívemben. Élő tabernákulumod lehetek, hordozhatlak téged, mint egykor Legszentebb Édesanyád. Köszönöm, hogy táplálsz az Igével, a szeretettel, és az Oltáriszentségben jelenlevő, feltámadott Szent Testeddel és Véreddel. Mi ketten örökre egyesültünk a szent frigyben, attól a pillanattól, amikor Te elfogadtál és meghívtál, és feladatot adtál nekem. Nincs más vágyam, Uram, mint hogy amit rám bíztál, maradéktalanul beteljesítsem. Elvégezzem mindazt, amit kértél tőlem.

Mi örökre, elválaszthatatlanul egyek vagyunk, és egyek maradunk, mert Te és én is így akarom. Vágyva-vágyom rá, Uram, hogy előttem is megnyíljék az Ég, mint annyi szent előtt, és fölemelj Magadhoz! Meglássalak Téged színről-színre, örökké hálát adjak Neked, magasztaljalak és dicsőítsem Szent Nevedet! Ámen.”