A most hallott Alleluja vers kibontása a mai evangélium és a mai olvasmány: „Urunk, Jézus Krisztus Atyja, világosítsa meg lelkünket, hogy megértsük, mily reménységre hívott meg minket”. Ef 1,17-18

Isten országát egy menyegzőhöz, menyegzői lakomához hasonlítja mind az evangélium, mind pedig Izajás próféta szövege.

„Abban az időben: Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre”. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött még nyomatékosabb meghívóval: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!”

Hogy reagáltak az ismételt meghívásra? „azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett”. Sőt még egyebekre is vetemedtek: „A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket”.

Kik ezek, akikkel így bántak? Tekintsünk ki egy kicsit a példabeszédből! Isten követei, a próféták, a szentemberek, akik az Ő üzeneteit közvetítették, és közvetítik minden időben.

Hogy reagált erre a király? „Nagy haragra lobbant, elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette”.

Csak egy zárójeles megjegyzés. Harag Istenben? Erről manapság nem illik beszélni, nem illik a róla sugallt képbe. De csak meg kell nézni a Szentírást. Többször van benne szó Isten haragjáról, mint az ember haragjáról. De ezt jól kell érteni. Most nem ez a témánk. „Érted haragszom, nem ellened” – talán ez a közmondás az egyik kulcsa az Istenben való harag értelmezésének.

„Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

A szolgák engedelmeskedtek, az a dolguk: „A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

Ahhoz, hogy részt vegyen valaki a lakomán, azért annak volt egy feltétele, hogy vegye magára a menyegzős ruhát. Mi ez a menyegzős ruha? Vehetnénk köznapi értelemben is: Ha az ember elmegy egy lakodalomba, hangversenyre, operába, bálba, keresztelőre, temetésre  -  megfelelően felöltözik, kiöltözik. Ezek polgári események, és minden résztvevő összeszedi magát, mások egész ruhakölteményeket vesznek magukra. Nem nagyon merészkedik ilyenekre senki hétköznapi ruhában. Adódik itt a kérdés, hogy ha misére megy az ember, akkor megengedett a teljesen hétköznapi ruházat? Vagy nyáron hölgyeknek a kihívó, esetleg egyenesen hiányos ruházat? Érdemes itt egy kis lelkiismeret-vizsgálatot tartani. Megkérdezni: mi is a szentmise, kihez is megyek látogatóba, hozzá milyen öltözet illik?

A külső öltözék is megfontolandó. De itt ebben a példabeszédben nem erről van szó, hanem a megszentelő kegyelem menyegzős ruhájáról. Arról, hogy bűnbánattal, tiszta lélekkel járul-e az ember a szent lakomához, járul-e szentáldozáshoz.

A méltó szentáldozás bizony ma is nagyon aktuális probléma. Ennek nemcsak külső formája van, az hogy hogyan járulok szentáldozáshoz: tisztelettel, áhítattal, netalán letérdelve, vagy pedig ezzel a hozzáállással: Ide vele, az nekem jár. Most voltam a nagy magyar közös fatimai ünnepen, ahol 13 püspök, 130 pap koncelebrált, és 8000 hívő volt jele. Az áldoztatás előtt kihirdették: Most nem lesz kézbe áldoztatás, csak szájba, nyelvre való áldoztatás.

A külső kifejezi a belsőt is, egyik sem mellékes. De nyilván fontosabb a belső lelkület, hozzáállás, a lélek tisztasága. A megfelelő belső lelkületnek az alapja egy megkülönböztetés, amit Pál apostol így fejez ki: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az az Úr Teste és Vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) Testét, saját ítéletét eszi és issza” (1Kor 11, 27-29).

Mit jelent ez a megkülönböztetés? Nem mindegy, hogy Jézus testét és vérét veszem magamhoz, vagy egyszerűen csak kenyeret eszem és bort iszom, vagy egyéb táplálékot veszek magamhoz. Az a látszólagos kenyér és bor már nem kenyér és bor, hanem Jézus teste és vére

A szenthez csak szentül szabad közeledni, vagyis tisztára mosva lelkünket a bűnbánatban, a bűnbánat szentségében. Ahhoz pedig az is kell, hogy komolyan bánja az ember a bűnét, akarjon elszakadni tőle, forduljon szembe a gonosszal, amely minden bűn mögött ott rejtőzködik, vagyis vegye komolyan a sátánnak való ellenemondást, amit a keresztségben vállalt.

Ha az ember állapotszerűen bűnben él, akkor jobb, ha inkább nem járul szentáldozáshoz, hanem kivárja, amikor már kész szabadulni a rabságból, kész változtatni életállapotán, vagy már elhagyta az a bűn, ami addig rabságban tartotta. Egyik leggyakoribb állapotszerű bűnben élés, amikor két ember házasság nélkül együtt él, vagy házassági kötelékben szeretőt tart, magyarul rendszeres házasságtörést követ el, vagy meglévő érvényes házasságát figyelembe nem véve él mással házasság-jellegű kapcsolatban. És sajnos ehhez, az ilyen jellegű bűnben való élés melletti szentáldozáshoz és szentségekhez járuláshoz biztatást kapnak ma egyháziaktól is – az egyház eddigi következetes iránymutatását megszegve ebben a kérdésben.

De a felelősséget nem lehet másra hárítani. „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr Teste és Vére ellen vét. Másutt így fogalmaz Pál apostol: a saját ítéletét eszi és issza. Az Úr a mai evangéliumban pedig még ennél is keményebben fogalmaz: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

A szentségek, főleg az Eucharisztia nemcsak a jelenben táplálják testünket és lelkünket, hanem előre mutató jelentésük is van. A szentmise, az eucharisztikus lakoma elővételezi már azt a nagy lakomát is, amiről a most olvasott Izajás szövegben van szó, amely nyilvánvalóan már nem az élet mostani kereteire utal, hanem egy új világra. „Az Úr bőséges lakomát rendez, és letörli a könnyet minden arcról… Örökre megsemmisíti a halált… Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön”. Mindez nem biztos, hogy csak a mennyországot jelenti, jelenthet még ezen a földön való új korszakot is, a paradicsomi állapotok valami-féle visszaállítását. De már ebben sem lesz halál, fájdalom – és szentségekkel való visszaélés sem. Ebbe az új világba, vagy a mennyországba azonban nem juthatnak be, akik nem fogadják el a lakomára szóló meghívást, vagy akik csak egy jót akarnak enni és inni, jól akarják érezni magukat, de nem öltik magukra a menyegzős ruhát, nem térnek meg, nem akarnak szakítani bűneikkel.

Isten hív, újra meg újra, türelmes is, irgalmas is. Most még rajtunk áll a döntés. De eljön az idő – kinek néhány, kinek még húsz-harminc, ötven év után, de eljön, amikor már csak az ítélet következik.

Aki viszont már most is helyes viszonyban él az Úrral, helyesen táplálkozik az Ő Igéjével, az ő Testével és Vérével, az már ebben a világban is békét és rejtettséget élvez, holott még sok veszély veszi körül. Vonatkoznak rá a mai szentmise zsoltárának a szavai.

  • Otthonom lesz az Isten háza * mindörökké szünet nélkül.
  • Az Úr nékem pásztorom: * ínséget nem kell látnom.
  • Zöldellő mezőkön terelget engem, * csendes vizekhez vezet és lelkemet felüdíti.
  • Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte.
  • A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy vélem, * biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.
  • Számomra asztalt terítettél, * hogy üldözőimet szégyen érje.
  • Fejemet megkented olajoddal, * serlegemet csordultig megtöltötted.
  • Jóságod és irgalmad nyomon követ * életemnek minden napján.

Az ilyen embernek otthona az Isten háza - már most is, és mindörökké szünet nélkül.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1260-a-menyegzos-ruha